És a takács így szólt: Beszélj nekünk a Ruhákról.

És ő ezt válaszolta:

Sokat elfednek szépségetekből, ám ami nem szép, azt nem fedik el. És habár ruháitokban az illő szabadságot vélitek fellelni, nyűgnek és igának is érezhetitek őket.

Üdvös volna, ha a nap és a szél inkább bőrötöket érintené, semmint öltözéketeket.

Mert az élet lehellete a napfény, és az élet tenyere a szél.

Néhányan közületek azt mondják: "A mi ruháinkat az északi szél szőtte".

És én ezt felelem: Igen, az északi szél,

De szégyenkezés volt a nyüstje, és inaitok elpuhulása a vetülék.

És mikor munkáját bevégezte, kacagott az erdőben.

Ne feledd, hogy a szemérem pajzs, mely megvéd a tisztátalanok tekintete ellen.

És amikor nem lesznek többé tisztátalanok, mi más lesz a szemérem, mint az elme nyűge, félrevezetése?

És ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal.

A Házakról

Tartalomjegyzék

Az Eladásról és Vásárlásról