És egy csillagász így szólt: és az Idő, Mester?

És ő így válaszolt:

Szeretnétek megmérni az időt, a mérhetetlent és mérték nélkül valót.

Cselekedeteiteket, még lelketek útjait is órákhoz és évszakokhoz igazítanátok.

Folyót csinálnátok az időből, melynek partján üldögélve figyelnétek a folyását.

Pedig ami bennetek időtlen, az ismeri az élet időtlenségét,

És tudja, hogy a tegnap csupán a ma emléke, és a holnap csupán a ma álma.

És hogy az, ami bennetek énekel és gondolkodik, még mindig a legelső pillanat határain belül lakik: abban a pillanatban, amely a csillagokat szétszórta a térben.

Ki ne érezné közületek, hogy a szeretet ereje határtalan?

És ki ne érezte volna mégis, hogy a szeretet, habár határtalan, benne foglaltatik lénye legközepében, nem egyik gondolattól a másikig, nem egyik cselekedettől a másikig halad?

És az idő vajon, akár a szeretet, nem oszthatatlan és fokozatok nélkül való?

Hanem ha gondolatban mégis évszakokra kell tagoljátok az időt, egy évszak foglalja magában az összes évszakot,

A ma pedig ölelje át emlékezettel a múltat, és vágyakozással a jövőt.

A Beszédről

Tartalomjegyzék

A Jóról és a Rosszról