A szilícium metafizikája

Révbíró Tamás esszéje

Játékot ajánlok. Mondok egy szót — előre elárulom: a Mengyelejev-féle periódusos rendszerből veszem —, és ki-ki gondolja végig, ami arról a szóról eszébe jut. Eleinte segítek.

Nosza.

  • VAS? — Kovács. Héphaisztosz, Vulcanus. Szerszámok, lópatkó, fegyverek. Árész, Mars. Háború. Hódítás. Vassal és kenyérrel. Vasra verni. Rács, bilincs, lánc, börtön, erőszak. Akarat, fegyelem, szigor. Vaskancellár, Vaslédi. Vasút. Nehézipar, utazás, a Föld meghódítása. Kard és eke.

  • SZÉN? — Tűz, meleg. Az élet alapja. Cukrok, fehérjék, cellulóz. Változékony megjelenési formák a puha grafittól a gyémántig. Grafit: grafika, ábrázolás. Gyémánt: piramis alakú kristály, a legkeményebb, a legritkább, a legdrágább. Szénbányászat, föld alatti világ, Hádész. Gőzgépek, nehézipar, széncsata.

  • RÉZ? — Cuprum, azaz ciprusi fém. Aphrodité. Ágyú és harang: háború és béke, Mars és Venus. Gábor Áron rézágyúja. Rézágy, rézkilincs. Szobrok. Bronzkor. Rodin. Rézhuzal az elektromos vezetékekben. Aprópénz. Kivágni a rezet.

  • OXIGÉN?— Levegő, lélegzet. Élet. Há-kettő-ó. Víz, az élet bölcsője. Jean Michel Jarre. Ózonpajzs. Környezetvédelmi műsor a rádióban.

  • HIGANY? — Mozgékony és veszedelmes. Kereskedő és tolvaj. Mercurius, Hermész. A legkisebb, leggyorsabb bolygó. Szerda (Mercredi), a középső nap. Angolul gyors ezüst. Alkimisták. Higanygőz, utcalámpa.

  • ARANY? — Tiszta gazdagság. Univerzális értékmérő. Aranykor. A Nap.

  • SZILÍCIUM? — Passz.

    Az elemek szimbolikája bámulatosan gazdag. Istenek, legendák, kultúrhistóriai vonulatok kötődnek hozzájuk. A szilícium valamiért mostoha. Nincs istene. Nincsenek legendái. Nincs mitológiája.


    Holott. A Föld szilárd kérgét alkotó elemek közül a szilícium a második leggyakoribb. Csak oxigénből van még ennél is több. Vajon mi lehet az oka, hogy ez a mérhetetlen tömegben előforduló anyag ilyen csekély megbecsülést szerzett? A természet hihetetlen bőségben kínálja a szilíciumot, és ez az anyag hihetetlenül fontos szerepet játszott a tárgyi világ megismerésében. Legendáját megformálni már késő, de tiszteletkört még tehetünk körülötte.

    W. H. Wollaston a XIX. század elején fölfedezett egy fémet, amelyet Pallasz Athénéról, a tudás, a tudomány istennőjéről nevezett el palládiumnak. Rosszul tette: ehhez a névhez igazából a szilíciumnak volna joga. Minden tudás, amihez távcső vagy mikroszkóp, kémcső vagy lombik, szemüveg vagy számítógép segítségével jutott az emberiség, voltaképpen a szilícium gyermeke. A szilícium a megismerés anyaga.


    Nevének szótöve, a latin silex vagy silicis kovát, tűzkövet jelent. Tiszta állapotban nemigen fordul elő, annál több szilíciumot tartalmaz azonban szinte minden kőzet és — a homok. A terméketlen, hasznavehetetlen, terjeszkedésükkel az emberek létét veszélyeztető sivatagok homokja szilíciumot kínál kimeríthetetlen gazdagságban.

    A homok, amely betemette s így megőrizte számunkra a rejtélyek rejtélyét, a Szfinxet, a templomokat, az ősi szobrokat, a domborműveket, a feliratokat — és magát a rosette-i követ.

    Homokból, szilíciumból készül az üveg. Az az anyag, amely csak látszólag szilárd: fizikailag folyadéknak tekintendő, hiszen nincs kristályszerkezete.

    Üveg nélkül az ablakon sem látnánk ki. Az üvegnek hála, fedél alatt tartózkodva is tudomást szerezhetünk a külvilág eseményeiről. Üveglencsét tett a mikroszkópba Leeuwenhoek, a távcsőbe Galilei, a fényképező masinába Daguerre. Üveglencse van a szemüvegeinkben. Üvegből vannak a kémiai laboratóriumok kémcsövei, lombikjai. Üvegből vannak a katódsugárcsövek a televíziókban, a számítógépek monitoraiban. Zárt üvegtartályban pereg a homokóra homokja — meddő anya és mihaszna gyermek hiábavaló egymásra találásának szép példája.

    És persze szilíciumból készülnek a félvezetők, a számítógépek mikrochipjeinek alapelemei. A szilícium a megismerés anyaga.


    Szemüvegem lencséjéhez talán egy maréknyi homok kellett. A számítógépem processzorához alighanem elég volt egy csipetnyi is. Az egyikre azért van szükségem, hogy jól lássam a világot, a másikra, hogy amit látok, megfogalmazzam.

    Ugyan hány processzort lehetne előállítani a Szahara homokjából?

    A természet, mintha gúnyolódna velünk, reánk zúdította a megismerés végtelen lehetőségét. Ha valóban tudást akartok, pupákok, hát nesztek. Akár egy eltúlzott karikatúra, olyan ez a gesztus. Vagy mintha valaki torka szakadtából ordítva közölné: a világ megismerhető!

    Most aztán lássuk, mire megyünk.


    A megismerés a tudás megszerzésének folyamata. A tudás pedig hatalom. Ha megismerünk valamit, hatalmat szerzünk fölötte; attól kezdve, ha kedvünk tartja és erőnkből telik, árthatunk is neki. A tudatlanság okozta sebek kisebbek és könnyebben gyógyulnak, mint azok, amelyeket tudva és akarva ejtünk.

    Vajon nem épp ezért volt tilalmas a tudás fájának gyümölcse?


    A világ megismerhető! — harsogja a szilícium. Ez hömpölyög elő lávaként a tűzhányók kráteréből, ez süvölt a sivatag homokviharaival, ez tornyosul fölénk a hegységek szikláiban. Irtózatos erejű üzenet, az ember évezredeken át nem volt képes szabadulni a hatása alól. Birtokolni és/vagy megismerni: ez a két hatalmas késztetés hajtott bennünket (honnan?) idáig.

    S hogy mennyit ér az önmagáért való megismerés, arra is a szilícium adja meg a választ: a szilikon által felmagasztosult, álságos női dekoltázs tartalmas, beszédes szimbólumában.


    De évezredek óta ott van ám a mérleg másik serpenyőjében egy másik, kevésbé harsány, de ugyanolyan kitartóan sürgető üzenet is: gnóthi szeauton. Ismerd meg önmagad.

    És nincs az a Mengyelejev, aki az ehhez szükséges anyagokat rendszerbe foglalhatná.


  • Megjelent
    az Élet és Irodalomban
    1997. november 7-én
    Vissza a tartalomjegyzékhez