A szilícium metafizikájaRévbíró Tamás esszéje |
Játékot ajánlok. Mondok egy szót előre elárulom: a Mengyelejev-féle periódusos rendszerből veszem , és ki-ki gondolja végig, ami arról a szóról eszébe jut. Eleinte segítek.Nosza.
VAS? Kovács. Héphaisztosz, Vulcanus. Szerszámok, lópatkó, fegyverek. Árész, Mars. Háború. Hódítás. Vassal és kenyérrel. Vasra verni. Rács, bilincs, lánc, börtön, erőszak. Akarat, fegyelem, szigor. Vaskancellár, Vaslédi. Vasút. Nehézipar, utazás, a Föld meghódítása. Kard és eke.
SZÉN? Tűz, meleg. Az élet alapja. Cukrok, fehérjék, cellulóz. Változékony megjelenési formák a puha grafittól a gyémántig. Grafit: grafika, ábrázolás. Gyémánt: piramis alakú kristály, a legkeményebb, a legritkább, a legdrágább. Szénbányászat, föld alatti világ, Hádész. Gőzgépek, nehézipar, széncsata.
RÉZ? Cuprum, azaz ciprusi fém. Aphrodité. Ágyú és harang: háború és béke, Mars és Venus. Gábor Áron rézágyúja. Rézágy, rézkilincs. Szobrok. Bronzkor. Rodin. Rézhuzal az elektromos vezetékekben. Aprópénz. Kivágni a rezet.
OXIGÉN? Levegő, lélegzet. Élet. Há-kettő-ó. Víz, az élet bölcsője. Jean Michel Jarre. Ózonpajzs. Környezetvédelmi műsor a rádióban.
HIGANY? Mozgékony és veszedelmes. Kereskedő és tolvaj. Mercurius, Hermész. A legkisebb, leggyorsabb bolygó. Szerda (Mercredi), a középső nap. Angolul gyors ezüst. Alkimisták. Higanygőz, utcalámpa.
ARANY? Tiszta gazdagság. Univerzális értékmérő. Aranykor. A Nap.
SZILÍCIUM? Passz. Az elemek szimbolikája bámulatosan gazdag. Istenek, legendák, kultúrhistóriai vonulatok kötődnek hozzájuk. A szilícium valamiért mostoha. Nincs istene. Nincsenek legendái. Nincs mitológiája.
Holott. A Föld szilárd kérgét alkotó elemek közül a szilícium a második leggyakoribb. Csak oxigénből van még ennél is több. Vajon mi lehet az oka, hogy ez a mérhetetlen tömegben előforduló anyag ilyen csekély megbecsülést szerzett? A természet hihetetlen bőségben kínálja a szilíciumot, és ez az anyag hihetetlenül fontos szerepet játszott a tárgyi világ megismerésében. Legendáját megformálni már késő, de tiszteletkört még tehetünk körülötte.
W. H. Wollaston a XIX. század elején fölfedezett egy fémet, amelyet Pallasz Athénéról, a tudás, a tudomány istennőjéről nevezett el palládiumnak. Rosszul tette: ehhez a névhez igazából a szilíciumnak volna joga. Minden tudás, amihez távcső vagy mikroszkóp, kémcső vagy lombik, szemüveg vagy számítógép segítségével jutott az emberiség, voltaképpen a szilícium gyermeke. A szilícium a megismerés anyaga.
Nevének szótöve, a latin silex vagy silicis kovát, tűzkövet jelent. Tiszta állapotban nemigen fordul elő, annál több szilíciumot tartalmaz azonban szinte minden kőzet és a homok. A terméketlen, hasznavehetetlen, terjeszkedésükkel az emberek létét veszélyeztető sivatagok homokja szilíciumot kínál kimeríthetetlen gazdagságban.
A homok, amely betemette s így megőrizte számunkra a rejtélyek rejtélyét, a Szfinxet, a templomokat, az ősi szobrokat, a domborműveket, a feliratokat és magát a rosette-i követ.
Homokból, szilíciumból készül az üveg. Az az anyag, amely csak látszólag szilárd: fizikailag folyadéknak tekintendő, hiszen nincs kristályszerkezete.
Üveg nélkül az ablakon sem látnánk ki. Az üvegnek hála, fedél alatt tartózkodva is tudomást szerezhetünk a külvilág eseményeiről. Üveglencsét tett a mikroszkópba Leeuwenhoek, a távcsőbe Galilei, a fényképező masinába Daguerre. Üveglencse van a szemüvegeinkben. Üvegből vannak a kémiai laboratóriumok kémcsövei, lombikjai. Üvegből vannak a katódsugárcsövek a televíziókban, a számítógépek monitoraiban. Zárt üvegtartályban pereg a homokóra homokja meddő anya és mihaszna gyermek hiábavaló egymásra találásának szép példája.
És persze szilíciumból készülnek a félvezetők, a számítógépek mikrochipjeinek alapelemei. A szilícium a megismerés anyaga.
Szemüvegem lencséjéhez talán egy maréknyi homok kellett. A számítógépem processzorához alighanem elég volt egy csipetnyi is. Az egyikre azért van szükségem, hogy jól lássam a világot, a másikra, hogy amit látok, megfogalmazzam.
Ugyan hány processzort lehetne előállítani a Szahara homokjából?
A természet, mintha gúnyolódna velünk, reánk zúdította a megismerés végtelen lehetőségét. Ha valóban tudást akartok, pupákok, hát nesztek. Akár egy eltúlzott karikatúra, olyan ez a gesztus. Vagy mintha valaki torka szakadtából ordítva közölné: a világ megismerhető!
Most aztán lássuk, mire megyünk.
A megismerés a tudás megszerzésének folyamata. A tudás pedig hatalom. Ha megismerünk valamit, hatalmat szerzünk fölötte; attól kezdve, ha kedvünk tartja és erőnkből telik, árthatunk is neki. A tudatlanság okozta sebek kisebbek és könnyebben gyógyulnak, mint azok, amelyeket tudva és akarva ejtünk.
Vajon nem épp ezért volt tilalmas a tudás fájának gyümölcse?
A világ megismerhető! harsogja a szilícium. Ez hömpölyög elő lávaként a tűzhányók kráteréből, ez süvölt a sivatag homokviharaival, ez tornyosul fölénk a hegységek szikláiban. Irtózatos erejű üzenet, az ember évezredeken át nem volt képes szabadulni a hatása alól. Birtokolni és/vagy megismerni: ez a két hatalmas késztetés hajtott bennünket (honnan?) idáig.
S hogy mennyit ér az önmagáért való megismerés, arra is a szilícium adja meg a választ: a szilikon által felmagasztosult, álságos női dekoltázs tartalmas, beszédes szimbólumában.
De évezredek óta ott van ám a mérleg másik serpenyőjében egy másik, kevésbé harsány, de ugyanolyan kitartóan sürgető üzenet is: gnóthi szeauton. Ismerd meg önmagad.
És nincs az a Mengyelejev, aki az ehhez szükséges anyagokat rendszerbe foglalhatná.
Megjelent az Élet és Irodalomban 1997. november 7-én |
Vissza a tartalomjegyzékhez |