[Gibran más írásmód szerint JIBRAN, Kahlil más írásmóddal KHALIL], (1883. január 6., Bsharri, Libanon — 1931. április 10, New York), libanoni-amerikai filozófiai esszéista, író, költő, festőművész.Az elemi iskolát Bejrútban végezte, majd szüleivel együtt 1895-ben kivándorolt Bostonba. 1898-ban visszatért Libanonba, és Bejrútban tanult tovább; kimagasló eredményeket ért el az arab nyelvben. 1903-ban visszatérve Bostonba megjelentette első irodalmi esszéit, és megismerkedett Mary Haskell-lel, aki ettől kezdve egész életében támogatta. 1912-ben Gibran New Yorkban telepedett le, és az arab és angol nyelvű esszé- és novellaírásnak, valamint a festészetnek szentelte magát.
New Yorkban halt meg, de földi maradványait – kívánságához híven – visszaszállították Libanonba, ahol múzeumot emeltek emlékezetére.
Gibran irodalmi és képzőművészeti alkotásai erősen romantikus jellegűek, a Biblia, Friedrich Nietzsche és William Blake hatását tükrözik. Mindkét nyelvű írásai – melyek témája a szeretet, a halál, a természet, a honvágy – áradóan líraiak, érezhető bennük Gibran mélyen vallásos és misztikus gondolkodása.
Gibran fő művei arabul a következők: 'Ara`-is al-Muruj (1910; A völgy nimfái); Dam'ah wa Ibtisamah (1914; Könnycsepp és mosoly); Al-Arwah al-Mutamarridah (1920; Lázadó szellemek); Al-Ajnihah al-Mutakassirah (1922; A törött szárnyak); Al-Awasif (1923; A viharok); és Al-Mawakib (1923; A felvonulás). Angolul írt legfontosabb művei: The Madman (1918; Az őrült), The Forerunner (1920; Az előfutár), The Prophet (1923; A próféta), Sand and Foam (1926; Homok és tajték), és Jesus, the Son of Man (1928; Jézus, az ember fia).