Egyetlen megjelent versem1996 szeptember derekán felhívott egy híres énekesnő. A magyar értelmiség krémje születésnapi ünnepséget rendezett Faludy Györgynek; többeket, köztük őt is közreműködésre kérték fel a szervezők. Köszöntő verset kellett volna mondania, de nem ért rá gondolkodni rajta. Azért fordult hozzám, hogy megkérdezze: írnék-e valamit helyette és a nevében. A megtiszteltetéstől kissé hebegve igent mondtam, egy éjszaka alatt megírtam, másnap elfaxoltam a lakására.
Azonnal visszahívott. Nagyon tetszik a mű, de elmondani nem fogja — senki sem hinné el, hogy ezek az ő szavai. Szerintem neki elhitték volna, de döntse el az olvasó. Így, hogy nála fölöslegessé vált, elküldtem a verset az Élet és Irodalomnak (akkoriban Tóth Erzsébet szerkesztette a versrovatot); a lap a születésnap előestéjén le is hozta. |
Révbíró TamásFaludy György köszöntéseA szabadságot, melyre vágyakoztunk,megkaptuk végre, annyi év után, s megértük azt is, hogy itt ülsz közöttünk, nem verseidben élsz csak Pest-Budán.
Tudod, sokáig titkon emlegettünk,
Föl-földobott kövek, ha visszahullnak,
Mert itt vagy nálunk — vagy mi vagyunk nálad?
Az ugaron most új ebek csaholnak,
1996. szeptember 22.
Közölte az Élet és Irodalom 1996. szeptember 27-én. |